Vanita - a kristályszappan

Császármetszés – A lelked választotta?

Sok olyan anyukát ismerek, akik a várandósságuk alatt már jó előre eltervezték, hogy hogy fog majd lezajlani náluk a szülés. Csak természetes úton, szigorúan érzéstelenítés nélkül, a szeretett férfi kezét fogva... Mondanom sem kell – és én is tapasztaltam -, hogy a valóság legtöbbször igencsak eltér ettől a tervtől.

Azonban van, aki még akkor is alig akar engedni ebből a helyzetből, amikor az orvos tényekkel alátámasztva közli vele, hogy császármetszésre van szükség ahhoz, hogy Ő (az anyuka) és a baba is egészséges maradjon. Gondolj csak bele, a szülés is csak egy azon élethelyzetek közül, amelyben már nem csak magardól döntesz, amikor már nem Te, hanem a gyermeked a legfontosabb, nem igaz?! És amiben biztos lehetsz, a gyermeked nem fogja a szemedre vetni 20 év múlva, hogy miért nem tartottad magad az eredeti tervhez?

A CSÁSZÁRMETSZÉShez, nem is hinnéd, de lelki okok is vezethetnek. Olvasd el, hogy melyek ezek, és hogyan lehet(ne) megelőzni, illetve feldolgozni az ide vezető okokat.

Testi szinten: anyaméh (termékenység, biztonság), hasfal (védelem)

Tüneti szinten: 1. a gyermeknél: vágyik arra, hogy még elidőzhessen „Csodaországban”; a leválás elodázása; így szeretne fontossá és jelentőségteljessé válni; életmintája: „lássák csak, hogy belőlem lesz még valami”; 2. az anyánál: nem szeretné a gyermeket ki- és elengedni, nem akar tőle idejében elválni; a terhességet kevésbé élte át, élvezte tudatosan, önmagát túlságosan is fontosnak tartja; félelem attól, hogy túl szűk lesz, hogy nem lesz vonzó; elmarad a tudatos beavatás az anyaságba; önként választott császármetszésnél: félelem a fájdalomtól; a feladat nagyságának általános elutasítása, segélykiáltás a segítőknek: „nem tudom, nem akarom, és nem bírom tovább”.

Feldolgozása: 1. a gyermeknél, későbbi felnőttnél: tanuljunk meg bánni a határokkal, szükség esetén lépjük át azokat; vállaljunk felelősséget önmagunk iránt, de engedjük azt is, hogy nekünk segítsenek; tanuljunk meg bízni saját erőnkben, hogy a „szoros” helyzetekben (szűkség közepette) is feltaláljuk magunkat; váljunk le teljesen; vizsgáljuk kritikus szemmel életmintánkat; vegyük észre időben, hogy másokat csak kezdetben „”foglalkoztatja, hogy mi lesz belőlünk; 2. az anyánál: tanuljunk meg elbúcsúzni, önmagunkat az anyává válás során a háttérbe állítani; fogadjuk el az anyaság, az érettség szépségét; dolgozzuk fel saját születési traumánkat, létünk ősi félelmét; álljunk készségesen az anyaság feladatai elé: beavatási szertartások.

Vanita tipp: A teljeskörű harmónia eléréséhez hívd segítségül a KRISTÁLYOS SZAPPANOKAT. Válaszd ki, hozzád melyik illik és élvezd a tenyérnyi luxust! http://www.vanita.hu/csillagjegyed_szerint

 

Forrás: Ruediger Dahlke – A betegség mint szimbólum

Fotó: Pinterest